egy kispapa élete - az alvás

Nem igazán értettem, amikor a szülés előtt mindenki mondta, hogy aludjuk ki magunkat, amíg lehet. Addig aludjunk, amíg megtehetjük. Micsoda marhaság! Oké, hogy a Baba jövetelével minden megváltozik és kicsit fáradtabbak leszünk, de csináltunk már mi VK-t!

A szülés után is - mint valami rituális rigmust - mondták sokan: "Gratulálunk! Gyorsan még aludjál!". Ugye? Szerintem is inkább nekik kellett volna pihenniük...

 Na de most már én is felnőttem, nagy és okos lettem.

Minden várakozást túlszárnyalva tényleg száz százalékosan érdemes hazavárni a Mamát és a Babát. Igaz, hogy egy hetet általában otthon tölt a frissen bővült család, de én az alatt is folyamatosan fáradtam. Lehet, hogy másnál máshogy van, de nekem már volt olyan, hogy hajnali három és öt óra között eszembe jutott, hogy jó lesz hajnali hatkor kelni és bemenni dolgozni. De csak ritkán! ;)

Tehát a friss gyermekes papák különös ismertetőjele a fáradtság. Az első hetek múltával ez csak nagyon lassan kezd el változni. Mert a baba még sokáig fog éjszaka legalább egyszer felkelni és némi uzsonna után érdeklődni. Milyen nagy boldogság, amikor azt veszi észre az újdonsült (vagy újra sült :)) papa, hogy végigaludta az éjszakát. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többiek is!

A hétvégéken is újra bebizonyosodik az az állítás, hogy a felnőttek is gyerekek. Ugyanis újra előkerül a délutáni alvás intézménye. Sőt, egy idő után már az is jó módszer, hogy amikor a kis jövevény alszik, akkor Apa és Anya is lefekszik aludni.

Érdekes megoldandó feladat az is, hogy a nap folyamán csak nehezen (vagy egyáltalán nem) lehet haladni az otthoni teendőkkel. Erre igazából az esti fektetés (és elalvás) után van lehetőség. Viszont a napi fáradtság egyre csak gyűlik, ezért minél többet kellene aludni, tehát ha a baba elalszik, a szülőknek is le kellene feküdniük. Mi erre a megoldás? Egyelőre nem tudom. Mert az is kellemetlen érzés, ha látom, hogy a kis otthoni feladatok mágnes módjára gyűjtik maguk köré az újabbakat. De úgy sem túl jó lefeküdni, hogy "gyorsan aludjunk, mert egy fél óra múlva kelni kell"...

Tehát a Babával egy újabb stratégiai játék is kezdetét veszi!

(Számítógép függőknek szívesen ajánlom! Még a legjobb játékok HARD pályájánál is jobb! ;) )

egy kispapa élete - egy apa feladatai

A többi bejegyzésből is kitűnik, hogy az apukának milyen sok és milyen sokrétű feladatai vannak. Valószínűleg sokunkban él Apukánkról az a kép, hogy keveset van otthon, mert "elment dolgozni", szinte mindenhez ért, és nagyon erős. De hogyan válik egy átlagos férfiből "szuper-apa"?

Az első és legfontosabb lépés: feleségül veszi Anyát. Utána is folyamatosan a kedvében jár, segíti, körülrajongja szíve választottját. Összefoglalva: a férj biztos támasza a feleségnek. Viszont mi kell egy ahhoz, hogy egy babás férjből jó APA válhasson?

Azaz milyen feladatai vannak egy apának? Milyen is a jó apa?

A jó apa

• stabil támasza az Anyának,
• sokat dolgozik a biztos anyagi háttér megteremtése érdekében,
• sokat van otthon, hogy a Babával ne csak este találkozzanak,
• segít az etetéseknél, a fürdetéseknél övé a főszerep,
• erős és gyengéd,
• ért a háztartási gépekhez, az informatikához, a lakás karbantartásához (festés, villany, víz, kőműves, asztalos és a többi szakterülethez is!), a művészethez, a gasztronómiához, reál- és humán tudományokhoz (pl. földrajz, zene, irodalom),
• naprakész információi vannak az egész világról,
• rendszeresen jár színházba, moziba, hangversenyre, moziba, előadásokra - a feleségével együtt,
• a Babát is szoktatja ezekhez - persze korának megfelelően,
• kiveszi a részét a háztartási munkából,
• rendszeresen összejár a barátaival, természetesen a babával és a mamával együtt,
• jó viszonyban van anyósával és apósával,
• mindig friss, kipihent és jókedvű,
• sziporkázó humorával mindig feldobja a körülötte lévők hangulatát,
• és végül: fáradhatatlanul igyekszik a (kis) családja életének szebbé, vidámabbá és boldogabbá tételén - persze anélkül, hogy rajta a fáradtság legkisebb jele is látszódna.

A lista később talán még bővülni fog, ha kiderül, hogy valami fontosabbat kihagytam volna. De már ezek alapján is fel tudja mérni egy Férfi, hogy belőle mi hiányzik.

És mielőtt megrohamoznak a Kedves olvasók, hogy hogyan sikerült ilyen jól és lényegretörően összeszedni mindezt, elárulom a módszert: tükörbe néztem. Nem, én sem vagyok tökéletes, csak majdnem. (egy-két pont még nem 100%-ban teljesül, de majd holnap!) ;)

Kívánok minden kedves Férfi olvasómnak kitartást a fentiekhez (a siker garantált) és minden Hölgy olvasómnak türelmet a Férfiakhoz! Sose felejtsék el, hogy az Igazi már alakul! :)

 Az apa egyik fontos tulajdonsága az is, hogy tudja: merre van Pál utcza! :) 

egy kispapa élete - a nyaralás

Amikor beköszönt a nyár és a meleg, mindenkinek első gondolata a nyaralás lesz. Mikor tudunk elmenni és hova? Víz mellé (esetleg a vízre) vagy a hegyekbe? Még melegebb tájakra vagy a hűvös észak felé?

Így van ez a friss szülőkkel is. Csakhogy most már nem olyan egyszerű, hogy "keressünk egy vízszintes helyet, aztán ott sátrazunk; ellátás - hátizsákból konzerv". A kis Kópénak ugyanis komoly igényei (és elvárásai!) vannak. Hogyan is néz ki egy ilyen nyaralás?

Először is az időpont kitalálása. A mama és a baba részéről igen egyszerűen behatárolható, mert nekik bármikor jó, ha éppen nincs oltás. Viszont - ahogy a másik nem gyakran gondolja - a nehezebb eset az apuka (főleg akkor, ha éppen az első munkával töltött nyara előtt áll...). Neki ugyanis előfordulhat, hogy van munkahelye, ahol annyira szeretik, hogy alig akarják elengedni. (Vagy ha el is engedik, azért örömmel veszik a szabadság alatt is bent eltöltött órákat...) Tehát már jó előre kilövi a család az időpontot. Ami természetesen megközelítőleg pontos. Mert ki tudja, hogy a baba mennyire utazásképes, vagy mennyire van honvágya. 

Az időpont után legalább ilyen nehéz a helyszín kiötlése. Lehet "puccos" szállodában gondolkodni a Hawaii-szigeteken, de szerintem nem érdemes. Mert a kis Duracel lehet, hogy szeret utazni, de azért mindennek van határa. És ő - jó KRESZ-tábla módjára - előre jelzi ezt a határt. A szálláshelyet sem a csillagok száma alapján fogja élvezni...

Mindezeket végiggoldolva mi a Balatont céloztuk meg. Ott is első nekifutásra a családi nyaralókat. De mikor máskor, ha nem most lenne tele mindegyik (legalábbis egyes információk szerint).

[Megjegyzés: érdekes tapasztalat, hogy ilyenkor mindenki segíteni akar (különösen a dédszülőkké vált nagyszülők). Viszont ezek a segítségek gyakran szülnek nehézségeket és többlet feladatokat. Úgyhogy olykor érdemes mindent magunknak intézni és utánajárni...]

Viszont pont ebben a helyzetben tapasztaltuk meg a "barát nagymamájának a testvérének a..." - szerű, utolsó pillanatban érkező, megmentő segítséget. Úgyhogy a hely is már megvan. ;)

Utazás előtt csak egy dolog van hátra: a pakolás. Mindannyian ismerjük az aranyszabályt, hogy egy háromnapos útra ugyanaz kell mint két hétre (csak a darabszám változik). A gyakorlott szülő egy óra alatt össze is szedi a szükséges holmikat. Hohó! Viszont van még Valaki! És annak a Valakinek egyedül kell annyi cucc, mint nektek kettőtöknek együttvéve. A kellékek begyűjtése alatt gyakran el is hangzik a "Ez szerinted nem fog kelleni?" - kérdés, ami vonatkozhat szúnyogirtóra, krémekre, vagy akár őszi kezes-lábas ruhára is.

Igen vidám pillanatokat élhet át az ember, amikor megpróbál minden igazán fontosat és szükségeset összepakolni - egy hétre (esetleg mindezt éjfél körül).

De egyszer minden véget ér, így másnap reggel az induláskor szépen sorakoznak egymás mellett a ducira tömött csomagok.

VIGYÁZAT! Statisztika következik!

Egy kéthetes, nomád körülmények között töltött vezetőképző tábor kellékeihez szükséges: 1db sporttáska, 1db nagy hátizsák, 1 db kis hátizsák.

Az ötnapos családi nyaralásra a 2 hónapos babával ennyi kellett: 2db sporttáska, 1db nagy hátizsák, 2db kis hátizsák, 1db babakocsi, 1db hűtőláda, néhány kisebb csomag.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a bő egyhetes nyaralásra már sikerült jóval kevesebb csomagba bepakolni úgy, hogy minden volt nálunk.

Tehát ha valaki nagyon unatkozik és kihívásokkal teli szórakozásra vágyik, ajánlom, menjen el gyerekekkel nyaralni! Nem fogja megbánni! ;)

egy kispapa élete -az első hét és az ügyintézés

Minden kispapának (illetve most már Apának) jár 5 nap rendkívüli szabadság. Ez az egy hét (amit aztán mindenki a saját belátása szerint megtold még néhánnyal...) sokmindenre szolgál. Én is tervezgettem, hogy majd amikor jön a rendkívüli pihenés, akkor majd ezt meg azt megcsinálom, összerakom, kitakarítom, meg egyébként is jó lesz végre pihenni a hajtós munkás napok után.

A pihenéshez csak annyit, hogy Murphy alapján a szabadság utolsó napjain komolyan eszembe jutott, hogy jó lesz elmenni dolgozni és pihenni...

Szóval ez a hét másról Másról szól. először is ki kell alakítani a napi rutint, a babás szokásokat. A papának sokat kell segítenie mind a babát, mind a mamát. De tényleg! Többen azt gondolják, hogy jó, a szülés tényleg megterhelő, de utána úgyis legalább három napot tölt kórházban, ott ki is tudja magát pihenni. Na de ez nem így van! A frissen szült (nem összekeverendő a frissen sült-tel!) anyukának bőven elég a kicsit és magát ellátni a nap 24 órájában úgy, hogy a hasában ott van egy nagy seb.

Egy szó mint száz: az apának kell minden ház/lakás körüli teendőt ellátnia legyen az akár mosogatás, vagy wc takarítás. És az igazi pofára esés este jön! Amikor a sok (házi)munkában elfáradt férj a fáradtságtól alig tántorogva próbálja megközelíteni (az új jövevénnyel megosztott) ágyat, biztosan abban a pillanatban kel föl a baba, akit azonnal tisztába kell tenni (és persze, hogy a gáláns papa felajánlja szolgálatait!). Utána már csak egy kis időt kell karjában tartani és a sírást csitítgatni az etetésig. És ez nem egyedüli és megismételhetetlen eset!

Na de még egy dolog vár a papára az első héten: az ügyintézés. Ugyanis a kisbaba jövetelével több helyről is kapunk támogatást. Ehhez már csak annyit kell tenni, hogy a megfelelő papírokat hibátlanul kitöltve el kell menni a megfelelő irodába, ahol a szükséges papírokkal és igazolványokkal felszerelkezve kivárja a sort, és máris kész.

De mikor érdemes hova menni és mivel? Mit kell vinni? Ezeket fogom most igencsak szárazon leírni. Úgyhogy akit, nem érdekel, az hagyja is abba az olvasást itt, és lépjen a következő szintre! :) (a többieknek is ajánlom, hogy legalább valami hideget igyanak olvasás közben, hogy jobban essenek a szavak :)).

egy kispapa élete - utolsók és elsők egy csoda miatt

A csoda

Sokminden van az életünkben, amit nagyon szeretnénk, amire nagyon vágyunk. Ilyen egy autó, egy ház, egy nagy utazás... Az ember képes több éven keresztül spórolni, túlórázni, hogy megvegye a rég áhított autót (ami egyébként néhány éven belül szervizre szorul, sőt már lesz annál is jobb). Ehhez képest egy gyermek kevesebb mint egy év alatt lesz néhány sejtből egy teljes, kész ember. Attól függetlenül, hogy még nagyon kicsi, minden szerve megvan és működik! Tehát nem egy félkész prototípus, egy hibás bemutató darab, hanem egy vadonatúj csúcstermék!

Ő az a csoda, aki a szinte semmiből egy olyan Valaki lesz nagyon rövid időn belül, aki teljesen átformálja az eddigi életünket.

Az utolsók

A szülés időpontját általában nem lehet tudni pontosan. Ezért az utolsó napokban már van az emberben egy fura érzés: most mát várja, hogy "kijöjjön", hogy megismerje azt a Valakit, aki miatt nem tud már jóideje lehajolni, jóízűen enni. De azt is érzi - talán csak tudat alatt -, hogy a születéstől kezdve minden más lesz, az egyik legfontosabb "tulajdonát" már nem ő fogja elsősorban befolyásolni. Ez a tulajdon az IDŐ.

De visszatérve az utolsókra. Ha előre átgondoljuk, hogy mi várhat majd ránk a következő hónapokban, akkor rájövünk, hogy sok szép dolog, de kettesben nyugodtan eltöltött idő nem nagyon. Ezért érdemes kihasználni a maradék néhány napot! Nekünk is az utolsó időkben sikerült eljutnunk Bázakerettyére, az utolsó néhány napban fedeztük fel az esti séták szépségét, stb. Nagyon fontosak ezek a kettesben eltöltött órák. Ugyanis később ezek már csak lopott percek lesznek, amelyet a Kicsitől töltünk távol(abb).

Érdekes visszagondolni az utolsó sétára, az utolsó napra, az utolsó estére, az utolsó beszélgetésre és simogatásra - pocakon keresztül. Szépek és fontosak ezek az emlékek.

Az elsők

A szülés után érdekes a papa és a mama helyzete. A mama ottmarad a kórházban a babával, akivel szorosan együtt tölti a következő napokat (majd heteket, hónapokat...). A papa azonban - mint aki jól végezte dolgát - a szülés végével hazamegy. Nagyon boldog és fáradt. Tudja, hogy mi történt, de nem igazán fogja fel.

A szülés utáni érzéseket leginkább így tudnám leírni: az egész olyan mint egy nehéz tárgy teljesítése (KVK-soknak Apa féle VEL... :)). Egy féléven keresztül készülsz, bejársz előadásokra, gyakorlatokra, zh-zol, de még messze a vége. Aztán ahogy jön a vizsga, egyre többet foglalkozol vele, egyre többet készülsz rá. Aztán (hirtelen) elérkezik a nagy NAP. Sietsz befelé, majd kezdődik a VÉGKIFEJLET. Aminek a végén ott a SIKER! Hazafelé nagyon jóleső érzés és megnyugvás van benned.

Kicsit bele is borzongok, ha belegondolok, hogy néhány óra alatt  egy Ember jött a világra! Valakinek még mindig tart a megbeszélése, valaki a hosszú munkából kiszakadva elmegy ebédelni, más unalmában elolvas néhány cikket... Neked meg ezalatt a kis idő alatt megszületett a Családod!

Aztán este az első igazi látogatás. Akkor már egy kicsit többet fog fel. Büszke apaként fogadja az újdonsült nagyszülőket, nagybácsikat- és néniket.

A következő nagy lépcső a hazamenetel. Az természetes, hogy gyerekcuccokkal mászkál, kisgyerek van az autóban, több kisebb testvérnél az ember már megszokta. De ez most más! A saját gyermekemet fogom hazahozni, most először. Utána csak ülünk a fotelban és próbáljuk megérteni, felfogni. Nehezen megy.

És a szürke hétköznapokat felváltja a minden nap más színben, de csillogó hétköznapok sokasága (sajnos a munkába visszamenetellel ez egy kicsit megint fakul). És jön a sok első! Az első éjszakák. Azaz az első nyugodt éjszaka, az első nyűgösebb éjszaka, az első szinte végig kiabált éjszaka, stb.  Aztán amikor először a papán alszik el, amikor először a papának sikerül elaltatnia, az első fürdetés, az első fürdetés a kiskádban, az első látogatók fogadása... Sok-sok első-pillanat. A maga módján mindegyik szép, és mindegyik maradandó. A legnagyobb vihar után is kisüt a nap, azaz a legkilátástalanabb kiabálás után is elérkezik a nyugalom, esetleg egy röpke mosollyal kiegészítve. Hihetetlen és csodálatos.

Kívánom, hogy minél többen megérezzétek és átéljétek ezeket és hasonló pillanatokat!

egy kispapa élete - a legszebb pillanat

Kedves Olvasóim!

Tegnap előtt, azaz 2013. június 3-án megszületett a trónörökös, Bendegúz! :)
Nem tudom, hogy a "kis" jelzőt használhatom-e egy 57 centis és 4200 grammos babára... Mindenesetre azután, hogy jó sok ideig a kezemben volt, másnapra némi izomlázat is kaptam :)

Később lesz még folytatása.

A fájdalom margójára

Azt hiszem, mindenkinek az életében vannak olyan személyek, akik fontosak számára, de mégsem ismerősök. Egy távoli valaki, akit nagyon tisztelünk.

Egy ilyen ember távozott el most. Soha nem találkoztam vele, mégis fájdalommal tölt el a hiánya. Az általa talán legjobban szeretett világban tűnt el. Abban a világban, amely számomra egy nagyon vágyott világ, amelyet csak megközelíteni tudok, belépni nem. Nekem is fel kell állítanom egy fontossági sorrendet. És ha ez előtt bármi is szerepel, akkor nem mehetek.

Utólag az ember mindig okosabb. Többször terveztem, hogy elmegyek előadására, de aztán mégse. Tudtam, hogy esetleg egy szűkebb körű előadást is össze tudnánk hozni, de nem éltünk a lehetőséggel. Most már nincs több lehetőségünk.

Először néhány naponta, naponta, most pedig óránként nézem a híreket. Először bizonytalanság. Utána egyre biztosabb a hihetetlen. Azaz mégiscsak hihető, mert abban a világban minden sokkal "egyszerűbb". Ott nincs mellébeszélés, hazudozás. Ott csak a vendég van, és a könyörtelen házigazda, a természet.

Talán. Hátha. Szavak, amelyek a Reményt fejezik ki. Én még bizakodok. Hátha megtalálják, hátha egy komolyabb alvás segítene, hátha... De az idő fogy, a hideg csak hideg marad, és a monszun (= hó) jön.

De hátha...!

egy kispapa élete - az utolsó hónap

Amikor az utolsó hónap feltűnik a horizonton, az ember úgy érzi, mintha páros lábbal taposna rá a gázpedálra. Az ember eddig hajlamos volt a "Hej, ráérünk arra még!"-filozófiára. Most azonban hamar kiderül, hogy az az egy hónap nem is biztos, hogy egy hónap! Tehát akár a kiírt időpont előtt már két héttel is jöhet a kis Kópé! Akkor viszont kell még venni/meg kell még varrni/föl kell még tenni, stb. Szóval rádöbbenünk, hogy bár eddig is készültünk, de most úgy igazán bele kell lendülnünk! :)

A baba jövetelére való felkészülés nem puszta szónoki szófordulat, hanem abszolút valósággá válik. Tehát kell először is a táska, amibe minden belekerül, amire a szülésnél és a kórházban szükség lehet. Ez egy nagyobbfajta sporttáskába bele is fér. (A többi "Majd behozod később!" címszóval egy másik kupacot alkot.)

A kiságyat és egyéb újabb bútorokat összerakjuk. Ha az embernek több kiságya van (lásd korábbi bejegyzések), akkor ez többször lejátszódik némi szétszereléssel és csomagolással kiegészítve. Utána jön a sok mosás. Minden babaruhát és -kelléket ki illetve le kell mosni. A ruhákat esetleg többször is... :) Így szép lassan minden a helyére kerül. Az anyagpelenkák is bekerülnek a szekrénybe, természetesen kivasalt és gőzölt állapotban. Az eldobható pelenkák is elfoglalják végleges helyüket - a pelenkázó mögött.

Nem kevésbé fontos témákban is döntés születik: megvannak a Nevek! Murphy törvénye természetesen itt is érvényesül: ha fiúnk lesz, akkor lány név az első, amiben meg tudunk állapodni. Elég hamar sikerült megegyezni a lánynevünkben. De fiúnk lesz. (Az orvos nyomatékosításként még külön fotót is csinált... :)) Így hát a korábban kiválogatott fiú neveinkben kell megtalálni a közös nevezőt. Mivel a legtöbb név a sok rokon, barát, ismerős révén erősen asszociatív, nehéz megtalálni a leginkább Rá illőt. Van ilyen? Az ember válik olyanná, mint a neve, vagy fordítva? Nem tudom. Én bizakodó vagyok - az utóbbiban.

Ha már a táska is össze van csomagolva, a név is megvan, a lakás is készen áll (ez utóbbit a védőnői controlling is tanúsítja), akkor már csak várni kell. Talán ez a legnehezebb. Ha belegondolok, hogy ezek az utolsó hetek, napok, amiket kettesben tudunk tölteni, amire jó sokáig nem nagyon lesz lehetőség, akkor kapkodva próbálnék meg minél több mindent belezsúfolni. Viszont ezt a Kismama állapota már nem engedi meg. Egyelőre nem megyünk el raftingolni, a bungee jumping szenvedélyünknek hódolni. De egy kiadósabb kirándulás is várat magára. De ezekben a napokban is rengeteg a szépség, ezek a napok is olyan telítve repülnek, hogy a háromnapos hétvége után jól jönne egy kis pihenés.

Előfordul, hogy a kispapa nagyon segítene, csinálná, de nincs mit. Ilyenkor el lehet kezdeni a majdani ügyintézés felderítését. Már a felderítés is felér egy emeltszintű szövegértéssel, melyhez Poirot szürkeállománya is szükséges. Azonban itt is kell tudni a mértéket. Jónéhány interneten eltöltött óra és néhány tonna kinyomtatott oldal után tudni kell letenni és "csak" várni.

 

Mert most már csak Őrá várunk. Mi azt hisszük, hogy mennyire előkészültünk, minden megvan. Majd, amikor a kis trónörökös megérkezik, akkor derül ki, hogy mennyi (egyelőre) felesleges cuccunk van, bezzeg ezt meg azt nem vettünk, pedig kellett volna. De így szép az élet! :)

egy kispapa élete - a beszerzések rohama

Ígértem, hogy a pelenkázó megvétele is szerepelni fog valamelyik szösszenetben.

Hát az valahogy úgy történt, hogy a drága feleségem bújta-bújta az internetet, és megtalálta AZT a bizonyosat. Pont olyan mint ami nekünk kell. Nohát akkor munka után édes a pihenés címszóval elindultunk a címre. Minden rendben is volt, sikerült a vétel, mindenki meg volt elégedve.

Élesebb szemű olvasóim már talán már fel is kapták a fejüket a veszélyre. Miszerint a feleség az interneten kinézett valamit, amit mindenképpen meg kell venni. A legtöbb nős férfi tudja, hogy az internetes vásárlás a feleségekben hihetetlen energiákat szabadít fel, és képesek több órán keresztül is az internetet bújni, hogy munkában megfáradt és hazatérő férjet ilyen és ehhez hasonló mondatokkal fogadja: "Képzeld mit találtam! Hát nem szép/aranyos? Pont ilyet kerestünk! És csak X Ft-ba kerül! Mit gondolsz?" Ideális férj ilyenkor egy valamit biztosan nem mond: azt, amit gondol. Ehelyett óvatosan helyesel. És csak a pozitív megerősítés után tesz fel néhány keresztkérdést, mely szerint "Tényleg szükség van rá? Pontosan mire is való?" Ha ez a dialógus 3 percnél tovább tart, akkor már nem is álmodhat róla, hogy a kedves feleség lemond a kifigyelt prédáról.

Na de visszatérve a pelenkázóhoz. Kiderült, hogy a bútor tulajdonosa egy rendes, fából készült kiságyat is elad, amit alig használt egyetlen csemetéje, és az ára is nagyon baráti. Igen logikátlanul fel lehet tenni a kérdést, hogy ha otthon van már egy új kiságy új matraccal, akkor minek is foglalkozunk vele. Erre azonban a feleség segítségével nagyon könnyen nagyon logikus választ kaphatunk. Ugyanis ennek az (alig) használt kiságynak kivehető a rácsa az egyik oldalon. Ez mikor jön jól? Amikor a rangidős gyermek már akkora, hogy egyedül is képes kimászni az ágyból, de még kiságyban alszik. Na de mi lesz akkor a másikkal? Hát reméljük, hogy azt is majd belakja a talpraesett Öcsi, vagy az okos Húgocska! :)

Pelenkázón kívül is sorra jöttek a kisebb-nagyobb kiadások. Ezzel együtt egyre több lett az olyan dolog otthon, ami szép, tényleg praktikus, meg is van már a helye, mégsem tudjuk használni. Hogy miért nem? Mert nincs Kivel használni.

Ezzel el is érkeztünk az utolsó hónaphoz.  

egy kispapa élete - a kismamatorna

Első olvasásra kicsit ellentmondásos már a cím is. Ugyanis mit keres egy kispapa a kismama tornán?! Már ez is jelzi, hogy már megszűntek a tipikus férfi illetve női szerepek. Magyarul ugyanúgy kell mosogatni, teregetni, takarítani a papának is mint a mamának. Ugyanígy eljön az az idő is, amikor a tornán is meg kell jelennie (a szülésznővel való randevúzás majd később fog következni).

A torna maga igazából semmi különös. Azaz olyan szempontból más mint a többi alkalom, hogy ez papás torna, tehát most a papákat is aktívan belevonják a tornába. Ez hogyan is történik? Először a gyógytornász mesél. A mese viszonylag érdekes, és utána következik a TORNA!

Már előre megjelent előttem a kép, ahogy a sok tornaruhás mama és papa nekiáll gimnasztikázni, nyújtani, stb. Ehhez képest tényleg volt, aki némileg tornaruhához hasonlítható ruhácskában jelent meg, de nem ez volt az általános. Mindenki helyet foglalt a hozott polifoamokon, és nekiláttunk!

A torna minden egyes mozdulatát nem próbálom meg leírni, mert leírhatatlan érzés volt. A lényege annyi volt, hogy a mama üljön mindenféle kényelmes pozícióban, míg eközben a papa meg a lehető legkényelmetlenebb pozitúrákban segítse a mamát. Sőt közben még nyugodtan masszírozza is!

Tehát senki ne csodálkozzon, ha törökülésben fejállás közben kuplékat énekelve masszíroznia kell a feleségét! Mert Uraim, férj- és sorstársaim! Mi ezt már előre tudtuk és önként vállaltuk, ugye?! :)

De állítólag a szülésnél majd ez segíteni fog. Nekem legalábbis! :)


Na de a torna után jött a szokásos előadás is. Nem részletezném, mert csak egy U-betűs szóval tudnám jellemezni ("un" az eleje és "almas" a vége :)). De a lényeget megtudtuk. Íme pontokba szedve:

• A férfiak és a nők melle különbözik.
• A férfira/apára is szükség van a családban.
• Fontos a kommunikáció.

Az előadás többi világrengető állítását sajnos nem tudom megosztani, mivel az ott eltöltött közel egy óra után halaszthatatlan tennivalóinkra hivatkozva távoztunk.

De talán legközelebb még okosabbak leszünk! :)

Rádió vs. unalom

Az ember gyakran azért hallgat rádiót, mert az megtöri az unalmas és egyhangú csendet. Azonban mi a helyzet akkor, ha a rádió már csak zaj forrása, mert a lejátszott különböző dalok száma leredukálódik 10-re?! Tehát a monoton csöndet felváltja a szintén monoton zaj. Kell ez? Hát nem!

Milyen jó, amikor az ember kollégái nagy rádió-rajongók, és pont azokat a KIVÁLÓ adókat hallgatják, amelyek mind a fenti kategóriába tartoznak.

Értsd: egy nap kb. négyszer játszák le ugyanazokat a számokat, amiket aztán másnap úgy harangoznak be, hogy "szóljon most egy vadonatúj dal/ egy újdonság az XY zenekartól/énekestől, csak most, csak nálunk/ nálunk először".

Borzalom! És ez így megy nap mint nap. Minden nap ugyanazok a számok...

És akkor következzék a toplista! Egy sok heti felmérés eredménye a következő lista. Mert igen, lehet gyenge és gagyi adók között is sorrendet felállítani! Nem is értem, hogy emberek miért hallgatják ezeket. Minden adónál írok azért jót is, mert ebben talán különböznek az egyes csatornák.
 

1. Music FM
- ennél unalmasabb nincs! Folyamatosan ugyanazok a gagyi számok
+ a Délutáni Road Showban a műsorvezetők sokmindent bemutatnak (pl. szinkronizálás)


2. Neo FM
- na ez ugyanaz csak pepitában
+ a Morning Show egészen hallgatható :)


3. Petőfi rádió
- na vajon mi?
+ ritkán játszanak jó számokat is... (pl. Meztelen Diplomaták - Dánok)


Na de most már megyek vissza a munkámhoz, hallgatom az első számú rádiót...

Higiénia - cserkész szemmel

Azt mondják, hogy általában a fiúknak nincs "higiéniai esztétikája". Sőt! A cserkészfiúk még rosszabbak. Ugyanis ők képesek elmenni az erdőbe, ahol fából építenek valami wc-féleséget, és kijelölnek egy területet (célpontokkal), ahol a célzást lehet gyakorolni.

Bezzeg mennyivel komfortosabb és jobb például az építkezéseken és nagyobb programokon előszeretettel használt műanyag ember nagyságú bilik.
Személyes tapasztalatom alapján biztosan állíthatom, hogy a leharcolt közvécék után a dobogó második fokán ezek a "mesterművek" vannak!

Az már csak hab a tortán, hogy az erdőben kb. 10 perc alatt lehet folyóvizes (!) kézmosót szerkeszteni, amíg ezt a műanyag dobozban már nehezebb...

Arról a lehetőségről már nem is írok, hogy amíg az erdőben mindig van víz, amit kannákban hozunk, addig egy építkezésen a (folyó)víz csak elvétve található meg...


Na megyek is latrinát ásni! :)

A költészet napja

Lackfi János: Soroló

Kukorica,

Melltartó,

Csokifagyi,

Kandalló.

Tiniruha,

Primsonka, 

Babakocsi,

Otthonka.

Gumipapucs,

Ágytextil,

Ikebana,

Csípős grill.

Fagyikehely,

Élvédő,

Kimeneti

Feszmérő.

Buzadara,

Dómsátor,

Fakarika,

Felsőcomb.

Cicakaja,

Vendégszék, 

Maracuja,

Hajfesték.

Frizsider a

Rácspolccal,

Mirelite

Rántott hal.

Fiugatya,

Díszgömbök,

Focicsuka,

Zsírtömbök.

Tamagucsi,

Angyalszag,

Csodagyufa,

Vasmadzag.

Kutyagumi,

Fitt joghurt,

Lapozom a

Prospektust.

Forrás: www.lackfi-janos.hu

egy kispapa élete - a kezdetek

Amikor kiderül a kisbaba léte, az ember csak örül. Így van ez rendjén.

Utána kezd el szép lassan átalakulni minden. Lehet, hogy kicsit túlzásnak tűnik, de tényleg így van! Eddig az utcán, járműveken a csinos lányokat vette észre az emberfia. Most azonban a lányok helyett mellett a pocakos kismamákat és a kisbabákat is sokkal hamarabb észre veszi.

De vehetjük például a vásárlást is. A korábbi (azaz több mint 20 éves) szokásoktól eltérően most a "mindig meg kell nézni, hátha van valami nagyon jó" kategóriába (a szerszámok, számítástechnikai eszközök mellé) bekerült a babaruha és a pelenka! Bartái beszélgetések témája is gyakran ezek körül forognak. De ettől lesz az egész kilenc hónap egy szép várakozás.

Kifejezetten érdekes érzés a kiságy, babakocsi megvétele. Aztán össze is kell rakni a babakocsit, mert "hátha nincs meg valamelyik alkatrésze", szól a kismama szájából. Természetesen megvolt.

Szép lassan kezd megtelni a lakás baba-kellékekekel. Itt-ott megjelenik néhány kupac babaruha, egy-egy ajándékba kapott gyerekjáték. Esetleg az is előfordulhat, hogy a még meg sem született babának már ajándékot is vesztek, mondván "majd megkapja Karácsonyra" (esetleg Húsvétra, névnapra, szülinapra).

Aztán jönnek az ELSŐ-k. Az első pelenkavásárlás a maga dilemmáival (miért ezt a márkát, ha a másik olyan árú, vagy hány darabot nehogy kinője de elég legyen). Az első baba-bútordarabok beszerzése, ahol igazából mit is kell nézni? Mitől lesz jó? De aztán elkezdenek sorakozni. Kivétel a pelenkázószekrény. (Valószínűleg az már egy következő bejegyzés része lesz...)

A várandósság utolsó néhány hónapjában elindul a fészekrakó-ösztön, amikor elkezdi beszerezni a baba-kellékeket. Amikor a nagyja megvan, nagy elégedettség tölti el az ifjú szülőket. Az egyre erősödő jóérzés mellett megjelenik (és egyre intenzívebb lesz) egy hiányérzettel vegyes várakozás is. Ugyanis ha már részünkről minden készen van, akkor most már jöhetne is a Baba. De persze ő még tudja, hogy nincs itt az ideje. Így csak várunk, beszélünk Hozzá, ő meg visszarúg. Biztos, focista lesz! :)

Gondolatok - Húsvétról

Az egész gondolatmenetet egy ártatlan kérdés indította el. Egyik kollégám megkérdezte (nagy)pénteken, hogy mit fogok csinálni a hosszú (?) hétvégén.

Erre mit lehet válaszolni?
- Á semmit, otthon fogok pihenni.
- Elmegyünk a barátokkal egész hétvégére.
- Beköltözünk egy szerzetesrend házába.
- A múltkori party következő felvonása következik.

Szóval elég sok lehetőség van. Sajnos jó helyes választ nem tudtam adni. Nem tudtam elmondani neki. Valószínűleg kissé hülyének nézett volna, de az biztos, hogy meg nem értette volna.

Ugyanis a valóságot a második és harmadik válasz rejti.

Mi is a Húsvét? Kinek mi a Húsvét? Sok embernek sokmindent jelent. Nekem egy ünnep. Nem szülinap, nem névnap, évforduló, hanem valami más. Valami egész más. Szeretek rá felkészülni.
Ilyenkor van lehetőségem arra, hogy kiszakadjak a megszokott világomból, rendszeremből, szokásaimból. Kicsit máshogy éljek, mint a "szürke hétköznapokban". Igazából nem is lehet leírni azt az érzést, amikor egy szerzetesrend életét átveszed a barátaiddal együtt. Kiszakadsz a szokásos életedből, környezetedből, de az utazás mégsem tart hosszú órákig.

Viszont a három nap véget ér. Utána? Megint csak ugyanaz, mint korábban? Vissza a szürke egyhangúságba?
Nem lehet! Az együtt átélt néhány nap emléke, érzései és az ott sikerült feltöltődés - remélhetőleg - jópár napig kitart. Emiatt nem lesz minden olyan, mint előtte. Egy kicsivel minden más lesz, minden jobb lesz.
Annak ellenére, hogy a fizikai fáradtság szintje nem csökkent (talán még nőtt is). Megérte!

Hálás vagyok ezért Sokmindenkinek! Egyedül nem lett volna ilyen.

Játék az agynak

Azt hiszem mindenki szokott kapni különböző leveleket ilyen és ehhez hasonló témában. Álljon itt egy kicsit nehezebb.

(Másodszorra már egyszerűbb! :))


3Z 4Z UZ3N37 4Z7 4 C3L7 5Z0LG4LJ4, H0GY B3B1Z0NY1754

M1LY3N C50D4L4705 D0LG0KR4 K3P35 4Z 4Z 3LM3.

3LK3P35Z70 D0LG0KR4! N3H3Z V0L7 3L05Z0R 3L0LV45N0D

3Z7, D3 M1R3 1D33R5Z 3HH3Z 4 50RH0Z, 4Z 3LM3D

4U70M471KU54N 3L 7UDJ4 0LV45N1.

4N3LKUL H0GY G0ND0LK0DN0D K3L3N3 R4J74.

L3GY BU5ZK3! C54K K3V35 3MB3R K3P35 3L0LV45N1 3Z7.

H4 7375Z377, 05ZD M3G M450KK4L 15!

Kezdetek és miértek

Minden kezdet nehéz :)

Jó ideje terveztem egy blog elindítását. Hát most megtörtént.
Ezúton is hálás vagyok A-nak és M-nek, akik támogatták az ötletemet. Na de, hogy egyáltalán miért? Miért írom? Miért ez a címe?

Miért írom? - Ezt is kipróbálom. Lehet, hogy egy hónap múlva már nem lesz belőle semmi. Lehet, hogy egy hét múlva már le is fogom törölni. De ki tudja?

Kinek írom? - Senkinek, mégis mindenkinek. Nincs konkrét célközönség. Ha meg valaki ráakad, akkor csak örülök neki. Pláne, ha hozzá is szól. Nem beszélve arról, ha egyszer valakinek tetszeni fog, vagy esetleg segítene neki.

Miért ez a címe? - Mert sok olyan emléket ébreszt fel bennem, amik jó érzéssel töltenek el.