egy kispapa élete - a harc, avagy hiszti vs szülők

Sok ember mondta már, hogy egy ekkora gyerek nem tud még hisztizni. Csak nem tud beszélni és így próbálja értésünkre adni a vágyait. És ha mi nem reagálunk, akkor ő megismétli. És újra. De látja, hogy így ez nem működik, úgyhogy változtat a jelzés gyakoriságán, növeli a hangerőt, különböző koreográfiákat kreál (szőnyegen hason fekve). Aztán ahogy nyiladozik az értelme, egyre több új eszközt vesz elő (öklendezés).

Tehát a gyerekkori hiszti csak a szülők fantáziájában él. De ott sajnos él. És megoldásokat, módszereket, taktikákat dolgoz ki az agyafúrt Ős a hiszti ellen.

A Kisfiú csalafinta! Először is ha az ember szól neki, nem biztos, hogy meghallja. Félreértés ne essék, nincs gond a hallásával, csak olykor szelektív. Érdekes módon a sétára invitálást, bárhol is van, mindig meghallja. A távirányítók letevésére való felhívás viszont igen nehezen jut el a füléig. Lehet, hogy a szülő hangjával van gond?

 Azt is jó tudni, hogy azért mert még nem tudja kimondani, attól még értheti Sőt! Általában érti is, csak nem feltétlen reagál rá.

Ha viszont megérti és nem tetszik neki, előfordul, hogy elkapja a hiszti nevű, enyhén ragályos betegség. Ugyanilyen tüneteket tud produkálni akkor is, ha a jövő Reménysége  valamit nagyon akar és nem kapja meg. Hiába adja egészen pontosan a szülő tudtára, hogy mit akar, mégsem úgy lesz, akkor néha (de csak különleges alkalmakkor) előkerül az a bizonyos eszköz a kiabálással, hatalmas könnyekkel, stb.

Mit tehet a szülő?

a) enged a zsarolásnak kérésnek

b) elkezd vele veszekedni, kiabál

c) tudomást sem vesz róla

d) ?

Mi leginkább a négy kombinációjából kialakított (és folyton átalakítás alatt álló) d) megoldást alkalmazzuk. Pontosan milyen? Nem tudom. Mindig más. Leállni vele vitatkozni nem érdemes. Inkább ki kell zökkenteni valamilyen erősebb ingerrel (a hideg csapvíz nem tartozik ide!). Olykor segít, ha valami egész mást kínálunk neki (pl. kedvenc játék). De olyan módszer nincs, ami mindig segít. Mi az oka? Nincs két egyforma hiszti sem. Széles skálán mozog a konkrét tárgyért való hisztitől kezdve a már-ő-se-tudja-miért-hisztizik esetéig.

De mindig van vége! Ez adjon erőt minden kedves szülőtársnak!

Mert mindenki érintett.

Azoknak a szülőknek üzenem, akik jönnek, hogy az Ő gyerekük sosem hisztizik: majd fog! :)

elmúlt egy év

Elmúlt? Elrohant! Észre sem vettük. Csak múltak a hetek, mikor gyorsabban, mikor lassabban.

Még nem kezdtem el akadémiai székfoglalómat írni a témából, de ami késik, az nem múlik! Nagy a gyanúm, hogy a nyári napok jelentősen rövidebbek, mint a többi évszak napjai. De ennek tudományos alátámasztását nem itt fogom publikálni! :)

 Tehát feltűnt a horizonton az Első szülinap. Egy újabb alkalom arra, hogy a családi szokásokat összevessük, kivesézzük, és kialakítsuk belőlük (és a saját ötleteinkből) a saját családi szülinapi szokásunkat. Ennek megfelelően a legszűkebb család és keresztszülők meghívást kaptak a Nap délutánjára egy kis tortára. Érdekes az egyes családtagok reakcióit végighallgatni, igen pontos következtetéseket lehet levonni a későbbiekre vonatkozóan (bár ezek közül nem sok volt újdonság...).

Befut a sok ember, mindenki örül, mindenki vidám, mindenki sokmindenkivel beszélget, az Ünnepelt jól érzi magát. A délután csúcspontján befut a torta, mindenki csak Őrá figyel. Nem tudom, hogy érti-e, de biztosan érzi: ez sok ember mind nagyon szereti őt. És talán ez a legfontosabb. A gyertyát elfújja (talán először), majd boldogan nyalogatja ujjáról a csokit. Készül a jövő számára a csoportkép, fogy a torta, szállingóznak elfelé a rokonok. A Kisfiú boldogan megy a kádba, pocsol, élvezi az Életet. Lefekszik, gyorsan elalszik.

És mi a romok eltakarítása után egymásra nézünk. Jó volt? Jó volt! Megérte!