Rádió vs. unalom

Az ember gyakran azért hallgat rádiót, mert az megtöri az unalmas és egyhangú csendet. Azonban mi a helyzet akkor, ha a rádió már csak zaj forrása, mert a lejátszott különböző dalok száma leredukálódik 10-re?! Tehát a monoton csöndet felváltja a szintén monoton zaj. Kell ez? Hát nem!

Milyen jó, amikor az ember kollégái nagy rádió-rajongók, és pont azokat a KIVÁLÓ adókat hallgatják, amelyek mind a fenti kategóriába tartoznak.

Értsd: egy nap kb. négyszer játszák le ugyanazokat a számokat, amiket aztán másnap úgy harangoznak be, hogy "szóljon most egy vadonatúj dal/ egy újdonság az XY zenekartól/énekestől, csak most, csak nálunk/ nálunk először".

Borzalom! És ez így megy nap mint nap. Minden nap ugyanazok a számok...

És akkor következzék a toplista! Egy sok heti felmérés eredménye a következő lista. Mert igen, lehet gyenge és gagyi adók között is sorrendet felállítani! Nem is értem, hogy emberek miért hallgatják ezeket. Minden adónál írok azért jót is, mert ebben talán különböznek az egyes csatornák.
 

1. Music FM
- ennél unalmasabb nincs! Folyamatosan ugyanazok a gagyi számok
+ a Délutáni Road Showban a műsorvezetők sokmindent bemutatnak (pl. szinkronizálás)


2. Neo FM
- na ez ugyanaz csak pepitában
+ a Morning Show egészen hallgatható :)


3. Petőfi rádió
- na vajon mi?
+ ritkán játszanak jó számokat is... (pl. Meztelen Diplomaták - Dánok)


Na de most már megyek vissza a munkámhoz, hallgatom az első számú rádiót...

Higiénia - cserkész szemmel

Azt mondják, hogy általában a fiúknak nincs "higiéniai esztétikája". Sőt! A cserkészfiúk még rosszabbak. Ugyanis ők képesek elmenni az erdőbe, ahol fából építenek valami wc-féleséget, és kijelölnek egy területet (célpontokkal), ahol a célzást lehet gyakorolni.

Bezzeg mennyivel komfortosabb és jobb például az építkezéseken és nagyobb programokon előszeretettel használt műanyag ember nagyságú bilik.
Személyes tapasztalatom alapján biztosan állíthatom, hogy a leharcolt közvécék után a dobogó második fokán ezek a "mesterművek" vannak!

Az már csak hab a tortán, hogy az erdőben kb. 10 perc alatt lehet folyóvizes (!) kézmosót szerkeszteni, amíg ezt a műanyag dobozban már nehezebb...

Arról a lehetőségről már nem is írok, hogy amíg az erdőben mindig van víz, amit kannákban hozunk, addig egy építkezésen a (folyó)víz csak elvétve található meg...


Na megyek is latrinát ásni! :)

A költészet napja

Lackfi János: Soroló

Kukorica,

Melltartó,

Csokifagyi,

Kandalló.

Tiniruha,

Primsonka, 

Babakocsi,

Otthonka.

Gumipapucs,

Ágytextil,

Ikebana,

Csípős grill.

Fagyikehely,

Élvédő,

Kimeneti

Feszmérő.

Buzadara,

Dómsátor,

Fakarika,

Felsőcomb.

Cicakaja,

Vendégszék, 

Maracuja,

Hajfesték.

Frizsider a

Rácspolccal,

Mirelite

Rántott hal.

Fiugatya,

Díszgömbök,

Focicsuka,

Zsírtömbök.

Tamagucsi,

Angyalszag,

Csodagyufa,

Vasmadzag.

Kutyagumi,

Fitt joghurt,

Lapozom a

Prospektust.

Forrás: www.lackfi-janos.hu

egy kispapa élete - a kezdetek

Amikor kiderül a kisbaba léte, az ember csak örül. Így van ez rendjén.

Utána kezd el szép lassan átalakulni minden. Lehet, hogy kicsit túlzásnak tűnik, de tényleg így van! Eddig az utcán, járműveken a csinos lányokat vette észre az emberfia. Most azonban a lányok helyett mellett a pocakos kismamákat és a kisbabákat is sokkal hamarabb észre veszi.

De vehetjük például a vásárlást is. A korábbi (azaz több mint 20 éves) szokásoktól eltérően most a "mindig meg kell nézni, hátha van valami nagyon jó" kategóriába (a szerszámok, számítástechnikai eszközök mellé) bekerült a babaruha és a pelenka! Bartái beszélgetések témája is gyakran ezek körül forognak. De ettől lesz az egész kilenc hónap egy szép várakozás.

Kifejezetten érdekes érzés a kiságy, babakocsi megvétele. Aztán össze is kell rakni a babakocsit, mert "hátha nincs meg valamelyik alkatrésze", szól a kismama szájából. Természetesen megvolt.

Szép lassan kezd megtelni a lakás baba-kellékekekel. Itt-ott megjelenik néhány kupac babaruha, egy-egy ajándékba kapott gyerekjáték. Esetleg az is előfordulhat, hogy a még meg sem született babának már ajándékot is vesztek, mondván "majd megkapja Karácsonyra" (esetleg Húsvétra, névnapra, szülinapra).

Aztán jönnek az ELSŐ-k. Az első pelenkavásárlás a maga dilemmáival (miért ezt a márkát, ha a másik olyan árú, vagy hány darabot nehogy kinője de elég legyen). Az első baba-bútordarabok beszerzése, ahol igazából mit is kell nézni? Mitől lesz jó? De aztán elkezdenek sorakozni. Kivétel a pelenkázószekrény. (Valószínűleg az már egy következő bejegyzés része lesz...)

A várandósság utolsó néhány hónapjában elindul a fészekrakó-ösztön, amikor elkezdi beszerezni a baba-kellékeket. Amikor a nagyja megvan, nagy elégedettség tölti el az ifjú szülőket. Az egyre erősödő jóérzés mellett megjelenik (és egyre intenzívebb lesz) egy hiányérzettel vegyes várakozás is. Ugyanis ha már részünkről minden készen van, akkor most már jöhetne is a Baba. De persze ő még tudja, hogy nincs itt az ideje. Így csak várunk, beszélünk Hozzá, ő meg visszarúg. Biztos, focista lesz! :)

Gondolatok - Húsvétról

Az egész gondolatmenetet egy ártatlan kérdés indította el. Egyik kollégám megkérdezte (nagy)pénteken, hogy mit fogok csinálni a hosszú (?) hétvégén.

Erre mit lehet válaszolni?
- Á semmit, otthon fogok pihenni.
- Elmegyünk a barátokkal egész hétvégére.
- Beköltözünk egy szerzetesrend házába.
- A múltkori party következő felvonása következik.

Szóval elég sok lehetőség van. Sajnos jó helyes választ nem tudtam adni. Nem tudtam elmondani neki. Valószínűleg kissé hülyének nézett volna, de az biztos, hogy meg nem értette volna.

Ugyanis a valóságot a második és harmadik válasz rejti.

Mi is a Húsvét? Kinek mi a Húsvét? Sok embernek sokmindent jelent. Nekem egy ünnep. Nem szülinap, nem névnap, évforduló, hanem valami más. Valami egész más. Szeretek rá felkészülni.
Ilyenkor van lehetőségem arra, hogy kiszakadjak a megszokott világomból, rendszeremből, szokásaimból. Kicsit máshogy éljek, mint a "szürke hétköznapokban". Igazából nem is lehet leírni azt az érzést, amikor egy szerzetesrend életét átveszed a barátaiddal együtt. Kiszakadsz a szokásos életedből, környezetedből, de az utazás mégsem tart hosszú órákig.

Viszont a három nap véget ér. Utána? Megint csak ugyanaz, mint korábban? Vissza a szürke egyhangúságba?
Nem lehet! Az együtt átélt néhány nap emléke, érzései és az ott sikerült feltöltődés - remélhetőleg - jópár napig kitart. Emiatt nem lesz minden olyan, mint előtte. Egy kicsivel minden más lesz, minden jobb lesz.
Annak ellenére, hogy a fizikai fáradtság szintje nem csökkent (talán még nőtt is). Megérte!

Hálás vagyok ezért Sokmindenkinek! Egyedül nem lett volna ilyen.