Amikor beköszönt a nyár és a meleg, mindenkinek első gondolata a nyaralás lesz. Mikor tudunk elmenni és hova? Víz mellé (esetleg a vízre) vagy a hegyekbe? Még melegebb tájakra vagy a hűvös észak felé?
Így van ez a friss szülőkkel is. Csakhogy most már nem olyan egyszerű, hogy "keressünk egy vízszintes helyet, aztán ott sátrazunk; ellátás - hátizsákból konzerv". A kis Kópénak ugyanis komoly igényei (és elvárásai!) vannak. Hogyan is néz ki egy ilyen nyaralás?
Először is az időpont kitalálása. A mama és a baba részéről igen egyszerűen behatárolható, mert nekik bármikor jó, ha éppen nincs oltás. Viszont - ahogy a másik nem gyakran gondolja - a nehezebb eset az apuka (főleg akkor, ha éppen az első munkával töltött nyara előtt áll...). Neki ugyanis előfordulhat, hogy van munkahelye, ahol annyira szeretik, hogy alig akarják elengedni. (Vagy ha el is engedik, azért örömmel veszik a szabadság alatt is bent eltöltött órákat...) Tehát már jó előre kilövi a család az időpontot. Ami természetesen megközelítőleg pontos. Mert ki tudja, hogy a baba mennyire utazásképes, vagy mennyire van honvágya.
Az időpont után legalább ilyen nehéz a helyszín kiötlése. Lehet "puccos" szállodában gondolkodni a Hawaii-szigeteken, de szerintem nem érdemes. Mert a kis Duracel lehet, hogy szeret utazni, de azért mindennek van határa. És ő - jó KRESZ-tábla módjára - előre jelzi ezt a határt. A szálláshelyet sem a csillagok száma alapján fogja élvezni...
Mindezeket végiggoldolva mi a Balatont céloztuk meg. Ott is első nekifutásra a családi nyaralókat. De mikor máskor, ha nem most lenne tele mindegyik (legalábbis egyes információk szerint).
[Megjegyzés: érdekes tapasztalat, hogy ilyenkor mindenki segíteni akar (különösen a dédszülőkké vált nagyszülők). Viszont ezek a segítségek gyakran szülnek nehézségeket és többlet feladatokat. Úgyhogy olykor érdemes mindent magunknak intézni és utánajárni...]
Viszont pont ebben a helyzetben tapasztaltuk meg a "barát nagymamájának a testvérének a..." - szerű, utolsó pillanatban érkező, megmentő segítséget. Úgyhogy a hely is már megvan. ;)
Utazás előtt csak egy dolog van hátra: a pakolás. Mindannyian ismerjük az aranyszabályt, hogy egy háromnapos útra ugyanaz kell mint két hétre (csak a darabszám változik). A gyakorlott szülő egy óra alatt össze is szedi a szükséges holmikat. Hohó! Viszont van még Valaki! És annak a Valakinek egyedül kell annyi cucc, mint nektek kettőtöknek együttvéve. A kellékek begyűjtése alatt gyakran el is hangzik a "Ez szerinted nem fog kelleni?" - kérdés, ami vonatkozhat szúnyogirtóra, krémekre, vagy akár őszi kezes-lábas ruhára is.
Igen vidám pillanatokat élhet át az ember, amikor megpróbál minden igazán fontosat és szükségeset összepakolni - egy hétre (esetleg mindezt éjfél körül).
De egyszer minden véget ér, így másnap reggel az induláskor szépen sorakoznak egymás mellett a ducira tömött csomagok.
VIGYÁZAT! Statisztika következik!
Egy kéthetes, nomád körülmények között töltött vezetőképző tábor kellékeihez szükséges: 1db sporttáska, 1db nagy hátizsák, 1 db kis hátizsák.
Az ötnapos családi nyaralásra a 2 hónapos babával ennyi kellett: 2db sporttáska, 1db nagy hátizsák, 2db kis hátizsák, 1db babakocsi, 1db hűtőláda, néhány kisebb csomag.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a bő egyhetes nyaralásra már sikerült jóval kevesebb csomagba bepakolni úgy, hogy minden volt nálunk.
Tehát ha valaki nagyon unatkozik és kihívásokkal teli szórakozásra vágyik, ajánlom, menjen el gyerekekkel nyaralni! Nem fogja megbánni! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése