egy kispapa élete - év végi merengés

Megint elmúlt egy év, és elkezdődött egy új.

Amikor szilveszter éjjel az elkészült lakásunk ablakaiból néztük az új barátainkkal a tűzijátékokat, miközben a Kisfiam a másik szobában aludt, valami elindult bennem. Jól esett egy kicsit leülni és elmerengeni az elmúlt éven.

 Mert mi is volt? Sok változás. Életünk egy fontos része abbamaradt, újabbak elkezdődtek. Az otthonunk egyre szebb lett, a létszám is nőtt :) Spontán találkozásokban barátokra leltünk.

Most már nem úgy megy mint "régen". Most már nem két valaki igyekszik közösen formálni az életüket. Van még valaki! Van valaki, akiről folyamatosan gondoskodni kell. És nem elég neki a "szállás, koszt, kvártély", hanem érzelmi téren is nagy szükségletei vannak. Ezekért mind mi vagyunk a felelősök. Nem én vagy te, hanem mi. És nem csak délután vagy hétvégén, hanem mindig és folyamatosan. Eddig is éreztem felelősséget, de az más volt. Ha nekem nem sikerül, sikerül majd Neki. De ez most más. Most közösen vagyunk felelősek, és nem vagyunk helyettesíthetők.

Tehát a szülői példamutatás elkezdődött. És nem is fog véget érni. Ez egy olyan 0-24-es munka, ahol nincs szabadság, nincs lógás. Nehéz, de nagyon szép feladat. Most már erről is szól az élet...

És mi lesz idén? Nem tudhatjuk. Ötletek és célok vannak. A többit meg majd meglátjuk. Hisszük, hogy szép lesz és tartalmas! Idáig az is volt, és ha ez így megy továbbra is, akkor megint el fogunk fáradni szilveszterre, de a jóleső fáradtsággal.

Ezt kívánom mindenkinek!

egy kispapa élete - a gyereknevelés

Mindenki tud gyereket nevelni. Mindenki jól tud, és jobban tud, mint a másik.

A fenti tétel igaz. Egy axióma. Tehát nem fogom bizonyítani. Ha bizonyíték kell, akkor tessék csak emberek közé menni egy gyerekkel. Lehet család, ismerős, ismeretlen: mindenki úgy érzi, hogy mindenképpen el kell mondani a tanácsait. Utána már Rád van bízva, hogy megfogadod-e vagy sem, de érdemes!

Tehát bárhová (és bármivel) is megy az ember, biztos, hogy valaki(k) kedvesen beszédbe fog elegyedni a babát vivő féllel. (Félreértés ne essék, csak vele! Hiába van ott apa is és anya is! Csak az az érdekes, akinél a Baba van!) A szokásos formulák után (Jaj de aranyos! Ugye kisfiú?! Ja kislány? Nem baj! - De miért is lenne baj???) Következnek a jótanácsok. Mert az mindig és mindenkinél van! És csak az övé működik. De! A kedveskedések mellett van sok kioktató, rendre utasító, majd-én-megmondom is, sajnos!

Mert az ember mit tehet és mit mondhat? Sokmindent, de nem teszi. Hanem kedvesen mosolyog, bólogat, memorizál (nehogy visszakérdezzen) és próbál elszakadni. Ez utóbbi a legnehezebb. Mert minél jobban belelendül, annál nehezebben hagyja abba. Statisztikai adat, hogy a korral egyenesen arányos a "beszélgetéssel" töltött idő.

Na de vissza a gyerekneveléshez. Mindannyiunkban van egy félelem, vajon jól csinálom-e. Ez szerintem természetes. Hiába jönnek a kedves anyák (és nagymamák), hogy ezt nem így kell, hanem úgy, meg miért így csinálod, ez így rossz, stb. Fontos mindig szem előtt tartanunk, hogy ők is valahogy így kezdték! (Esetleg érdemes erre őket figyelmeztetni, mert nekik is vannak szüleik...) Nekik sem ment minden tökéletesen! Persze, a második babánál már tapasztaltabb a szülő, a harmadiknál meg pláne. De mi az elsőnél járunk. Később visszanézve majd mosolygunk a korábbi döntéseinken, de majd csak később. A most-ban élünk!

Úgyhogy érdemes körülkérdezni, hogy ki hogy csinálja, szabad tanácsot kérni, meghallgatni mások véleményét, de utána Ti döntötök! Az lesz a tiétek. Amiről utána meg lehet mindenkinek a véleménye, de az nem sok embert érdekel. Érdemes a baráti körben hasonló korú babásokkal konzultálni, esetleg közösségi portálokon különböző csoportokban is olvasgatni.

Tehát összefoglalva:

1. Gyereket nevelni mindenki tud.

2. A neveléssel kapcsolatos információk mennyisége végtelen.

És a legfontosabb: mindenki csak a saját gyerekét nevelje! (Természetesen vannak kivételek (pl. pedagógusok))

Arról pedig, hogy az egyes szituációkban mi a helyes nevelési módszer, kicsit később, úgy 20-25 év múlva írok csak... :)