Gondolatok - Húsvétról

Az egész gondolatmenetet egy ártatlan kérdés indította el. Egyik kollégám megkérdezte (nagy)pénteken, hogy mit fogok csinálni a hosszú (?) hétvégén.

Erre mit lehet válaszolni?
- Á semmit, otthon fogok pihenni.
- Elmegyünk a barátokkal egész hétvégére.
- Beköltözünk egy szerzetesrend házába.
- A múltkori party következő felvonása következik.

Szóval elég sok lehetőség van. Sajnos jó helyes választ nem tudtam adni. Nem tudtam elmondani neki. Valószínűleg kissé hülyének nézett volna, de az biztos, hogy meg nem értette volna.

Ugyanis a valóságot a második és harmadik válasz rejti.

Mi is a Húsvét? Kinek mi a Húsvét? Sok embernek sokmindent jelent. Nekem egy ünnep. Nem szülinap, nem névnap, évforduló, hanem valami más. Valami egész más. Szeretek rá felkészülni.
Ilyenkor van lehetőségem arra, hogy kiszakadjak a megszokott világomból, rendszeremből, szokásaimból. Kicsit máshogy éljek, mint a "szürke hétköznapokban". Igazából nem is lehet leírni azt az érzést, amikor egy szerzetesrend életét átveszed a barátaiddal együtt. Kiszakadsz a szokásos életedből, környezetedből, de az utazás mégsem tart hosszú órákig.

Viszont a három nap véget ér. Utána? Megint csak ugyanaz, mint korábban? Vissza a szürke egyhangúságba?
Nem lehet! Az együtt átélt néhány nap emléke, érzései és az ott sikerült feltöltődés - remélhetőleg - jópár napig kitart. Emiatt nem lesz minden olyan, mint előtte. Egy kicsivel minden más lesz, minden jobb lesz.
Annak ellenére, hogy a fizikai fáradtság szintje nem csökkent (talán még nőtt is). Megérte!

Hálás vagyok ezért Sokmindenkinek! Egyedül nem lett volna ilyen.