egy kispapa élete - az alvás

Nem igazán értettem, amikor a szülés előtt mindenki mondta, hogy aludjuk ki magunkat, amíg lehet. Addig aludjunk, amíg megtehetjük. Micsoda marhaság! Oké, hogy a Baba jövetelével minden megváltozik és kicsit fáradtabbak leszünk, de csináltunk már mi VK-t!

A szülés után is - mint valami rituális rigmust - mondták sokan: "Gratulálunk! Gyorsan még aludjál!". Ugye? Szerintem is inkább nekik kellett volna pihenniük...

 Na de most már én is felnőttem, nagy és okos lettem.

Minden várakozást túlszárnyalva tényleg száz százalékosan érdemes hazavárni a Mamát és a Babát. Igaz, hogy egy hetet általában otthon tölt a frissen bővült család, de én az alatt is folyamatosan fáradtam. Lehet, hogy másnál máshogy van, de nekem már volt olyan, hogy hajnali három és öt óra között eszembe jutott, hogy jó lesz hajnali hatkor kelni és bemenni dolgozni. De csak ritkán! ;)

Tehát a friss gyermekes papák különös ismertetőjele a fáradtság. Az első hetek múltával ez csak nagyon lassan kezd el változni. Mert a baba még sokáig fog éjszaka legalább egyszer felkelni és némi uzsonna után érdeklődni. Milyen nagy boldogság, amikor azt veszi észre az újdonsült (vagy újra sült :)) papa, hogy végigaludta az éjszakát. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többiek is!

A hétvégéken is újra bebizonyosodik az az állítás, hogy a felnőttek is gyerekek. Ugyanis újra előkerül a délutáni alvás intézménye. Sőt, egy idő után már az is jó módszer, hogy amikor a kis jövevény alszik, akkor Apa és Anya is lefekszik aludni.

Érdekes megoldandó feladat az is, hogy a nap folyamán csak nehezen (vagy egyáltalán nem) lehet haladni az otthoni teendőkkel. Erre igazából az esti fektetés (és elalvás) után van lehetőség. Viszont a napi fáradtság egyre csak gyűlik, ezért minél többet kellene aludni, tehát ha a baba elalszik, a szülőknek is le kellene feküdniük. Mi erre a megoldás? Egyelőre nem tudom. Mert az is kellemetlen érzés, ha látom, hogy a kis otthoni feladatok mágnes módjára gyűjtik maguk köré az újabbakat. De úgy sem túl jó lefeküdni, hogy "gyorsan aludjunk, mert egy fél óra múlva kelni kell"...

Tehát a Babával egy újabb stratégiai játék is kezdetét veszi!

(Számítógép függőknek szívesen ajánlom! Még a legjobb játékok HARD pályájánál is jobb! ;) )

egy kispapa élete - egy apa feladatai

A többi bejegyzésből is kitűnik, hogy az apukának milyen sok és milyen sokrétű feladatai vannak. Valószínűleg sokunkban él Apukánkról az a kép, hogy keveset van otthon, mert "elment dolgozni", szinte mindenhez ért, és nagyon erős. De hogyan válik egy átlagos férfiből "szuper-apa"?

Az első és legfontosabb lépés: feleségül veszi Anyát. Utána is folyamatosan a kedvében jár, segíti, körülrajongja szíve választottját. Összefoglalva: a férj biztos támasza a feleségnek. Viszont mi kell egy ahhoz, hogy egy babás férjből jó APA válhasson?

Azaz milyen feladatai vannak egy apának? Milyen is a jó apa?

A jó apa

• stabil támasza az Anyának,
• sokat dolgozik a biztos anyagi háttér megteremtése érdekében,
• sokat van otthon, hogy a Babával ne csak este találkozzanak,
• segít az etetéseknél, a fürdetéseknél övé a főszerep,
• erős és gyengéd,
• ért a háztartási gépekhez, az informatikához, a lakás karbantartásához (festés, villany, víz, kőműves, asztalos és a többi szakterülethez is!), a művészethez, a gasztronómiához, reál- és humán tudományokhoz (pl. földrajz, zene, irodalom),
• naprakész információi vannak az egész világról,
• rendszeresen jár színházba, moziba, hangversenyre, moziba, előadásokra - a feleségével együtt,
• a Babát is szoktatja ezekhez - persze korának megfelelően,
• kiveszi a részét a háztartási munkából,
• rendszeresen összejár a barátaival, természetesen a babával és a mamával együtt,
• jó viszonyban van anyósával és apósával,
• mindig friss, kipihent és jókedvű,
• sziporkázó humorával mindig feldobja a körülötte lévők hangulatát,
• és végül: fáradhatatlanul igyekszik a (kis) családja életének szebbé, vidámabbá és boldogabbá tételén - persze anélkül, hogy rajta a fáradtság legkisebb jele is látszódna.

A lista később talán még bővülni fog, ha kiderül, hogy valami fontosabbat kihagytam volna. De már ezek alapján is fel tudja mérni egy Férfi, hogy belőle mi hiányzik.

És mielőtt megrohamoznak a Kedves olvasók, hogy hogyan sikerült ilyen jól és lényegretörően összeszedni mindezt, elárulom a módszert: tükörbe néztem. Nem, én sem vagyok tökéletes, csak majdnem. (egy-két pont még nem 100%-ban teljesül, de majd holnap!) ;)

Kívánok minden kedves Férfi olvasómnak kitartást a fentiekhez (a siker garantált) és minden Hölgy olvasómnak türelmet a Férfiakhoz! Sose felejtsék el, hogy az Igazi már alakul! :)

 Az apa egyik fontos tulajdonsága az is, hogy tudja: merre van Pál utcza! :) 

egy kispapa élete - a nyaralás

Amikor beköszönt a nyár és a meleg, mindenkinek első gondolata a nyaralás lesz. Mikor tudunk elmenni és hova? Víz mellé (esetleg a vízre) vagy a hegyekbe? Még melegebb tájakra vagy a hűvös észak felé?

Így van ez a friss szülőkkel is. Csakhogy most már nem olyan egyszerű, hogy "keressünk egy vízszintes helyet, aztán ott sátrazunk; ellátás - hátizsákból konzerv". A kis Kópénak ugyanis komoly igényei (és elvárásai!) vannak. Hogyan is néz ki egy ilyen nyaralás?

Először is az időpont kitalálása. A mama és a baba részéről igen egyszerűen behatárolható, mert nekik bármikor jó, ha éppen nincs oltás. Viszont - ahogy a másik nem gyakran gondolja - a nehezebb eset az apuka (főleg akkor, ha éppen az első munkával töltött nyara előtt áll...). Neki ugyanis előfordulhat, hogy van munkahelye, ahol annyira szeretik, hogy alig akarják elengedni. (Vagy ha el is engedik, azért örömmel veszik a szabadság alatt is bent eltöltött órákat...) Tehát már jó előre kilövi a család az időpontot. Ami természetesen megközelítőleg pontos. Mert ki tudja, hogy a baba mennyire utazásképes, vagy mennyire van honvágya. 

Az időpont után legalább ilyen nehéz a helyszín kiötlése. Lehet "puccos" szállodában gondolkodni a Hawaii-szigeteken, de szerintem nem érdemes. Mert a kis Duracel lehet, hogy szeret utazni, de azért mindennek van határa. És ő - jó KRESZ-tábla módjára - előre jelzi ezt a határt. A szálláshelyet sem a csillagok száma alapján fogja élvezni...

Mindezeket végiggoldolva mi a Balatont céloztuk meg. Ott is első nekifutásra a családi nyaralókat. De mikor máskor, ha nem most lenne tele mindegyik (legalábbis egyes információk szerint).

[Megjegyzés: érdekes tapasztalat, hogy ilyenkor mindenki segíteni akar (különösen a dédszülőkké vált nagyszülők). Viszont ezek a segítségek gyakran szülnek nehézségeket és többlet feladatokat. Úgyhogy olykor érdemes mindent magunknak intézni és utánajárni...]

Viszont pont ebben a helyzetben tapasztaltuk meg a "barát nagymamájának a testvérének a..." - szerű, utolsó pillanatban érkező, megmentő segítséget. Úgyhogy a hely is már megvan. ;)

Utazás előtt csak egy dolog van hátra: a pakolás. Mindannyian ismerjük az aranyszabályt, hogy egy háromnapos útra ugyanaz kell mint két hétre (csak a darabszám változik). A gyakorlott szülő egy óra alatt össze is szedi a szükséges holmikat. Hohó! Viszont van még Valaki! És annak a Valakinek egyedül kell annyi cucc, mint nektek kettőtöknek együttvéve. A kellékek begyűjtése alatt gyakran el is hangzik a "Ez szerinted nem fog kelleni?" - kérdés, ami vonatkozhat szúnyogirtóra, krémekre, vagy akár őszi kezes-lábas ruhára is.

Igen vidám pillanatokat élhet át az ember, amikor megpróbál minden igazán fontosat és szükségeset összepakolni - egy hétre (esetleg mindezt éjfél körül).

De egyszer minden véget ér, így másnap reggel az induláskor szépen sorakoznak egymás mellett a ducira tömött csomagok.

VIGYÁZAT! Statisztika következik!

Egy kéthetes, nomád körülmények között töltött vezetőképző tábor kellékeihez szükséges: 1db sporttáska, 1db nagy hátizsák, 1 db kis hátizsák.

Az ötnapos családi nyaralásra a 2 hónapos babával ennyi kellett: 2db sporttáska, 1db nagy hátizsák, 2db kis hátizsák, 1db babakocsi, 1db hűtőláda, néhány kisebb csomag.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a bő egyhetes nyaralásra már sikerült jóval kevesebb csomagba bepakolni úgy, hogy minden volt nálunk.

Tehát ha valaki nagyon unatkozik és kihívásokkal teli szórakozásra vágyik, ajánlom, menjen el gyerekekkel nyaralni! Nem fogja megbánni! ;)