elmúlt egy év

Elmúlt? Elrohant! Észre sem vettük. Csak múltak a hetek, mikor gyorsabban, mikor lassabban.

Még nem kezdtem el akadémiai székfoglalómat írni a témából, de ami késik, az nem múlik! Nagy a gyanúm, hogy a nyári napok jelentősen rövidebbek, mint a többi évszak napjai. De ennek tudományos alátámasztását nem itt fogom publikálni! :)

 Tehát feltűnt a horizonton az Első szülinap. Egy újabb alkalom arra, hogy a családi szokásokat összevessük, kivesézzük, és kialakítsuk belőlük (és a saját ötleteinkből) a saját családi szülinapi szokásunkat. Ennek megfelelően a legszűkebb család és keresztszülők meghívást kaptak a Nap délutánjára egy kis tortára. Érdekes az egyes családtagok reakcióit végighallgatni, igen pontos következtetéseket lehet levonni a későbbiekre vonatkozóan (bár ezek közül nem sok volt újdonság...).

Befut a sok ember, mindenki örül, mindenki vidám, mindenki sokmindenkivel beszélget, az Ünnepelt jól érzi magát. A délután csúcspontján befut a torta, mindenki csak Őrá figyel. Nem tudom, hogy érti-e, de biztosan érzi: ez sok ember mind nagyon szereti őt. És talán ez a legfontosabb. A gyertyát elfújja (talán először), majd boldogan nyalogatja ujjáról a csokit. Készül a jövő számára a csoportkép, fogy a torta, szállingóznak elfelé a rokonok. A Kisfiú boldogan megy a kádba, pocsol, élvezi az Életet. Lefekszik, gyorsan elalszik.

És mi a romok eltakarítása után egymásra nézünk. Jó volt? Jó volt! Megérte!