egy kispapa élete - az óraátállítás mint megoldás

Most szigorúan a tavaszi, azaz az előre állításról lesz szó! Nem keverendő össze az őszi, na-még-egy-órát-tudunk-aludni óraátállítással!

Valószínűleg nem csak én gondoltam úgy, hogy ez a rosszabbik lehetőség. Az ember amúgy is rövid alvásideje még egy órával rövidül. Utána meg kell jópár nap, hogy hozzászokjunk. Mindezzel sokan vannak így.

Az ésszerű felfogással szembe menve mi idén már vártuk. Nem ám úgy, mint a hét végét (hétfő reggeltől kezdve), hanem heteken át. Volt olyan hajnal (értsd kb. 5 óra), amikor telefonomon keresgéltem, hogy mikor is lesz már az a bizonyos vasárnap.

(Na akkor most bele kell húznom, mert mindjárt elvisznek az ápolók! :))

Na de miért is? Drága kisfiunk már jóideje igen korán kel, megreggelizik, majd nekilát(na) a napnak. Sehogy sem érti, hogy mi, azaz a fáradt szülők, miért nem akarunk felkelni, játszani és a lakásban fel-alá mászkálni. Tudom, hogy sokan maradinak és öregedőnek tartanak emiatt, de valahogy nem fűlik a fogunk fél hat körül elkezdeni a napot. Ezt viszont egy teli gyomrú, pihent (?) Duracell-babának nem lehet elmagyarázni (Bizonyítva! Megpróbáltuk!). Így két lehetőség adódik. Az egyik, hogy karhatalommal (szó szerint) lenyomjuk az ágyba, de természetesen nem lesz belőle alvás. Csak elnyúzott arcok. Ugyanis így egyik fél sem éri el a célját: se nem játszunk (Kisbetyár), se nem alszunk (szülei). Úgyhogy gyakran marad a második megoldás. Miszerint függőleges helyzetet vesznek fel az aluszékony ősök, és kitámasztott szemekkel felügyelik szemük fényét, miközben ő az egyik tiltott helytől a másikig tart. (Tudja valaki, hogy miért érdekesebb ébredés után a konnektor és a magnó lelógó zsinórja?)

Egyik reggel vágott belénk az elismerés: ha átállítjuk az órát, akkor a hatórai kelésből már hét óra lesz! Már csak azt a néhány hetet/napot kell kivárnunk és itt a Kánaán! Nehezebb reggelek után az is felmerült, hogy a Nagylegényt állítsuk át egy órával, de ez azt jelentette volna, hogy mi két időszámításban éltünk volna, úgyhogy elvetettük az ötletet.

És milyen a Kánaán? Egy fokkal jobb mint korábban. De ne legyünk telhetetlenek!