Egyszer biztosan bekövetkezik. Nem? De! Ha máskor nem, valószínűleg az oltások során bekövetkezik. Egy újabb eddig is ismert, de mégis ismeretlen helyzet. Amikor én vagyok beteg, el tudom mondani, hogy mi a bajom, mi fáj, meg egyáltalán, mindent el tudok mondani. Amikor valaki más, mondjuk egy közeli rokon (pl. testvér) beteg, sokmindent meg tudok tenni érte, de a végén megint csak ott van a tény: nem én vagyok az anyja/apja, az ő feladatuk a többi.
Nem várja senki, de mégis elérkezik. Mit tehet a szülő? Gyűjti az információt a könyvekből, internetről, orvosoktól, szülőktől, rokonoktól. A legtöbb esetben egymásnak pontosan ellentmondó ötleteik vannak. Ha már valamit próbált a harcosként küzdő szülő, akkor biztosan megkapja, hogy az nem jó, ne is csodálkozz, hogy nem vált be, csináld ezt meg ezt! Na ez biztosan segíteni fog! Naná, hogy nem! De nem baj. Mindenkinek kialakulnak a saját megoldásai, a további jótanácsokat pedig megtanulja szelektálva kezelni. Érdekes tapasztalatunk, hogy az előző alól nincs kivétel. Se szülő, se orvos. Miért jutottunk erre az álláspontra? Nálunk ez így alakult... :)
Az egyik gyakori "betegség" a nátha, esetleg kis köhögéssel fűszerezve. Nem nagy dolog, igaz? Az ember kifújja az orrát, iszik egy (két) pálinkát és máris jól van. Csakhogy egy egy éve körüli Nagylánnyal/ Nagyfiúval nem ilyen egyszerű. Orrfújás helyett orrszívás. Valaki ellenáll, hisztizik (ami jó, mert gyorsan utántermeli a kiszívott matériát), valaki pedig hamar rájön, hogy ez neki jó. Szerencsénkre mi az utóbbi kategóriába tartozunk.
Nagyon erős, pozitív visszajelzés, amikor a bő egyéves gyermek magától odamegy a porszívóhoz, összerakja az orrszívó-porszívót és jelzi, hogy kapcsoljam be. Utána fogát összeszorítva szívogatja az orrát.
Level 2: láz
Van alacsony és magas, hamar lemegy és nem akar lemenni. Szerencsére mi mindegyiket próbáltuk. (Most, amikor ezeket a szavakat írom, itt fekszik mellettem 39 °C-os lázzal a Nagyfiú.)
Amit először megtanul az ifjú apuka, hogy a popsiban mért értékből még 5 tizedet le kell vonni. Ez sokat segít! Mentálisan is! :) Aztán vannak a különböző lázleviteli praktikák. Szerencsére a tablettán kívül is van sok jó módszer is: szirup, kúpok, hűtőfürdő, vizes lepedő. Sajnos vagy szerencsére mi mindegyiket kipróbáltuk és alkalmazzuk is.
Level 3: hányás
A legjobb párosítás, ha a T. szülőpáros egyik tagja hajlamosabb a hányásra, a másiknál meg ez veri ki a biztosítékot. Ismerek ilyet... :)
Nálunk is eljött ez a szintugrás, a lehető legjobbkor (nyaralás végefelé, éjjel, többmenetes akció). A részletekről többet nem árulok el. Legyen elég annyi, hogy egy korábban szobába behozott kis vödör csodákra képes. És mivel lehet megkoronázni egy ilyen éjszakát? Egy "bokáig"-típusú hasmenéssel reggel! Ha lúd, legyen kövér!
Kedves (leendő) Anyukák és Apukák!
Most a Fiúkról írok, de jó, ha a Lányok is olvassák, hogy megértsék a másik oldalt.
Mi nekünk fiúknak a legnehezebb? A tehetetlenség. Szeretünk minden problémára tettekkel válaszolni. Viszont a betegségre az egyik legfontosabb gyógyszer az idő. Mindig eljön az a pont, amikor nem lehet mit tenni. Már beadtuk a gyógyszert, megvolt a fürdő, és most várni kell. Ez a legnehezebb. Látom, hogy rosszul vagy, de nem tudok segíteni. Itt állok erőm, egészségem teljében, de nem tudok Neked adni belőle.
Viszont eljön az a bizonyos pont, amikor elindul a javulás. Egyre több a mosoly, visszatér az életkedv, a huncutság a szemekbe. És már látjuk, hogy lassan itt a hőn áhított egészség! Mindenkinek ezt kívánom!
Jó egészséget!
Kiegészítés: a fenti szösszenet már jóideje (több hónapja) íródik. Egy-egy betegség vége mindig lendített egyet a nehezen mozduló keréken.
Még egy gondolat, bár volt már szó róla: nem kell mindent elhinni és magára venni a szülőnek! Ez vonatkozik akár orvos kijelentésére ("ez vagy vese vagy fül" - vagy inkább légút? Igen!), akár a szülő állítására is ("nagyon beteges ez a gyerek" - vagy inkább csak a fejlődéstől legyengült és az érzékenyebb ponton támadtak a bacik? Igen!). Kitartást, kedves Szülők!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése