Mindenki tud gyereket nevelni. Mindenki jól tud, és jobban tud, mint a másik.
A fenti tétel igaz. Egy axióma. Tehát nem fogom bizonyítani. Ha bizonyíték kell, akkor tessék csak emberek közé menni egy gyerekkel. Lehet család, ismerős, ismeretlen: mindenki úgy érzi, hogy mindenképpen el kell mondani a tanácsait. Utána már Rád van bízva, hogy megfogadod-e vagy sem, de érdemes!
Tehát bárhová (és bármivel) is megy az ember, biztos, hogy valaki(k) kedvesen beszédbe fog elegyedni a babát vivő féllel. (Félreértés ne essék, csak vele! Hiába van ott apa is és anya is! Csak az az érdekes, akinél a Baba van!) A szokásos formulák után (Jaj de aranyos! Ugye kisfiú?! Ja kislány? Nem baj! - De miért is lenne baj???) Következnek a jótanácsok. Mert az mindig és mindenkinél van! És csak az övé működik. De! A kedveskedések mellett van sok kioktató, rendre utasító, majd-én-megmondom is, sajnos!
Mert az ember mit tehet és mit mondhat? Sokmindent, de nem teszi. Hanem kedvesen mosolyog, bólogat, memorizál (nehogy visszakérdezzen) és próbál elszakadni. Ez utóbbi a legnehezebb. Mert minél jobban belelendül, annál nehezebben hagyja abba. Statisztikai adat, hogy a korral egyenesen arányos a "beszélgetéssel" töltött idő.
Na de vissza a gyerekneveléshez. Mindannyiunkban van egy félelem, vajon jól csinálom-e. Ez szerintem természetes. Hiába jönnek a kedves anyák (és nagymamák), hogy ezt nem így kell, hanem úgy, meg miért így csinálod, ez így rossz, stb. Fontos mindig szem előtt tartanunk, hogy ők is valahogy így kezdték! (Esetleg érdemes erre őket figyelmeztetni, mert nekik is vannak szüleik...) Nekik sem ment minden tökéletesen! Persze, a második babánál már tapasztaltabb a szülő, a harmadiknál meg pláne. De mi az elsőnél járunk. Később visszanézve majd mosolygunk a korábbi döntéseinken, de majd csak később. A most-ban élünk!
Úgyhogy érdemes körülkérdezni, hogy ki hogy csinálja, szabad tanácsot kérni, meghallgatni mások véleményét, de utána Ti döntötök! Az lesz a tiétek. Amiről utána meg lehet mindenkinek a véleménye, de az nem sok embert érdekel. Érdemes a baráti körben hasonló korú babásokkal konzultálni, esetleg közösségi portálokon különböző csoportokban is olvasgatni.
Tehát összefoglalva:
1. Gyereket nevelni mindenki tud.
2. A neveléssel kapcsolatos információk mennyisége végtelen.
És a legfontosabb: mindenki csak a saját gyerekét nevelje! (Természetesen vannak kivételek (pl. pedagógusok))
Arról pedig, hogy az egyes szituációkban mi a helyes nevelési módszer, kicsit később, úgy 20-25 év múlva írok csak... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése