egy kispapa élete - utolsók és elsők egy csoda miatt

A csoda

Sokminden van az életünkben, amit nagyon szeretnénk, amire nagyon vágyunk. Ilyen egy autó, egy ház, egy nagy utazás... Az ember képes több éven keresztül spórolni, túlórázni, hogy megvegye a rég áhított autót (ami egyébként néhány éven belül szervizre szorul, sőt már lesz annál is jobb). Ehhez képest egy gyermek kevesebb mint egy év alatt lesz néhány sejtből egy teljes, kész ember. Attól függetlenül, hogy még nagyon kicsi, minden szerve megvan és működik! Tehát nem egy félkész prototípus, egy hibás bemutató darab, hanem egy vadonatúj csúcstermék!

Ő az a csoda, aki a szinte semmiből egy olyan Valaki lesz nagyon rövid időn belül, aki teljesen átformálja az eddigi életünket.

Az utolsók

A szülés időpontját általában nem lehet tudni pontosan. Ezért az utolsó napokban már van az emberben egy fura érzés: most mát várja, hogy "kijöjjön", hogy megismerje azt a Valakit, aki miatt nem tud már jóideje lehajolni, jóízűen enni. De azt is érzi - talán csak tudat alatt -, hogy a születéstől kezdve minden más lesz, az egyik legfontosabb "tulajdonát" már nem ő fogja elsősorban befolyásolni. Ez a tulajdon az IDŐ.

De visszatérve az utolsókra. Ha előre átgondoljuk, hogy mi várhat majd ránk a következő hónapokban, akkor rájövünk, hogy sok szép dolog, de kettesben nyugodtan eltöltött idő nem nagyon. Ezért érdemes kihasználni a maradék néhány napot! Nekünk is az utolsó időkben sikerült eljutnunk Bázakerettyére, az utolsó néhány napban fedeztük fel az esti séták szépségét, stb. Nagyon fontosak ezek a kettesben eltöltött órák. Ugyanis később ezek már csak lopott percek lesznek, amelyet a Kicsitől töltünk távol(abb).

Érdekes visszagondolni az utolsó sétára, az utolsó napra, az utolsó estére, az utolsó beszélgetésre és simogatásra - pocakon keresztül. Szépek és fontosak ezek az emlékek.

Az elsők

A szülés után érdekes a papa és a mama helyzete. A mama ottmarad a kórházban a babával, akivel szorosan együtt tölti a következő napokat (majd heteket, hónapokat...). A papa azonban - mint aki jól végezte dolgát - a szülés végével hazamegy. Nagyon boldog és fáradt. Tudja, hogy mi történt, de nem igazán fogja fel.

A szülés utáni érzéseket leginkább így tudnám leírni: az egész olyan mint egy nehéz tárgy teljesítése (KVK-soknak Apa féle VEL... :)). Egy féléven keresztül készülsz, bejársz előadásokra, gyakorlatokra, zh-zol, de még messze a vége. Aztán ahogy jön a vizsga, egyre többet foglalkozol vele, egyre többet készülsz rá. Aztán (hirtelen) elérkezik a nagy NAP. Sietsz befelé, majd kezdődik a VÉGKIFEJLET. Aminek a végén ott a SIKER! Hazafelé nagyon jóleső érzés és megnyugvás van benned.

Kicsit bele is borzongok, ha belegondolok, hogy néhány óra alatt  egy Ember jött a világra! Valakinek még mindig tart a megbeszélése, valaki a hosszú munkából kiszakadva elmegy ebédelni, más unalmában elolvas néhány cikket... Neked meg ezalatt a kis idő alatt megszületett a Családod!

Aztán este az első igazi látogatás. Akkor már egy kicsit többet fog fel. Büszke apaként fogadja az újdonsült nagyszülőket, nagybácsikat- és néniket.

A következő nagy lépcső a hazamenetel. Az természetes, hogy gyerekcuccokkal mászkál, kisgyerek van az autóban, több kisebb testvérnél az ember már megszokta. De ez most más! A saját gyermekemet fogom hazahozni, most először. Utána csak ülünk a fotelban és próbáljuk megérteni, felfogni. Nehezen megy.

És a szürke hétköznapokat felváltja a minden nap más színben, de csillogó hétköznapok sokasága (sajnos a munkába visszamenetellel ez egy kicsit megint fakul). És jön a sok első! Az első éjszakák. Azaz az első nyugodt éjszaka, az első nyűgösebb éjszaka, az első szinte végig kiabált éjszaka, stb.  Aztán amikor először a papán alszik el, amikor először a papának sikerül elaltatnia, az első fürdetés, az első fürdetés a kiskádban, az első látogatók fogadása... Sok-sok első-pillanat. A maga módján mindegyik szép, és mindegyik maradandó. A legnagyobb vihar után is kisüt a nap, azaz a legkilátástalanabb kiabálás után is elérkezik a nyugalom, esetleg egy röpke mosollyal kiegészítve. Hihetetlen és csodálatos.

Kívánom, hogy minél többen megérezzétek és átéljétek ezeket és hasonló pillanatokat!